33. Pektin

3 nagy savanykás alma- és/vagy birsalmahéj valamint magház
0,5 dl víz ----/-kb, 1,5 dl lesz,1 kg gyümölcshöz /

Az almákat vastagon meghámozzuk, kivesszük a magházukat.
A héjakat, és a magházat kevés vízzel felforraljuk, megfőzzük.
Addig főzzük, amíg teljesen szét nem mállik.
A pépesítést burgonyanyomóval tudjuk megkönnyíteni. Hűlni hagyjuk.
Kb. 20 perc után sűrű szövésű szitán passzírozzuk át.
Az így kapott almapépet, más néven pektint keverjük a lekvárokba sűrítőanyag gyanánt.
1,5 dl almapektin átlagosan 1 kg gyümölcs sűrítésére elegendő. Ha sok almánk van, érdemes nagyobb mennyiségben főzni pektint, hogy legyen értelme a munkánknak. A már megfőzött gyümölcshöz a legvégén adjuk hozzá a cukrot, és a pektint, és egyet rottyantunk rajta.

V A G Y

Az almákat alaposan mossuk meg és csak a csumáját és az alsó "szőröket" vágjuk ki. Negyedbe vágva könnyebben megy.
A csumátlan, "szőrtelen" almát negyedeljük, majd a negyedeket magházastól és magostól tovább vágjuk még félbe, vagy még háromba. Almamérettől is függ.
Lábasba tesszük az almát és felengedjük annyi vízzel ami majdnem ellepi (Az alma felúszik a víz tetejére, úgyhogy ha kell, fogjuk le ameddig a vizet töltjük rá):
Tegyük fel főni. Addig amíg rendesen szét nem fő az alma.
Utána lesz szükségünk a "jelly bag"-re, amit én két darab, újonnan (kizárólag e célból) vásárolt színezetlen pamut párnahuzattal helyettesítek. Ezeket csak erre használom, az alma batikolja is őket rendesen.
Bevizezem és alaposan kicsavarom a huzatokat, majd egy kisebb lábasnak a szájára húzom, így könnyebb megtölteni a zsákokat.
A forralt almát érdemes egy fél órát legalább hűlni hagyni hogy ne a még rotyogó láva szerű cuccal zsonglőrködjünk. Tehát benne van a nagy edényünk tartalmának a fele az egyik huzatban, ezt kiemeljük a segédlábasból és felül összefogjuk. Általában átlósan fogom össze hogy a huzat egyik csücske nézzen lefelé, különben két csücsök két oldalra vezetné szélesen a levet.
Ekkor jön a vicces rész: Keressünk egy széket amin van lábtámasz is, fordítsuk fejre és tegyünk az aljára (ülőke másik oldala) egy tálat, ebbe fog csorogni a lé. Rakjunk keresztbe valami erőset a lábtámaszon, majd erre kössük rá a jelly bagként funkcionáló huzatot, vagy szerezzünk a barkácsboltban erős fogót, és azzal fogassuk rá:
És itt hagyjuk egy éjszakára csurogni.
Nem igazán alma illatú a dolog.
Másnap fogjuk a zsákokat és nyomkodjuk még kicsit ki, de ne nagyon. Ha zselét szeretnénk majd készíteni, akkor ne nyomjuk egyáltalán, sőt érdemes még egyszer egy sűrű szövésű anyagon átszűrni.
A kapott levet lábasba öntjük és ha van a lábason belül literes űrtartalom jelölés akkor örülünk, ellenkező esetben beledugunk függőlegesen egy vonalzót fakanalat és megjegyezzük hogy meddig ért az almalevünk.
Azután addig forraljuk míg a fele nem lesz az eredeti mennyiségnek. Kicsit sötétedik is néha a lé.
Folyékony, nem igazán finom (=nem almáspite) szagú cucc.
Majd még forrón sterilizált üvegekbe töltjük és dunsztoljuk:

V A G Y



: